BŐVEBBEN A BIBLIATANÁROKRÓL

Állítólag gyerekkoromban rajzfilmszínész szerettem volna lenni. Bizonyos értelemben jobban sikerült a terv, mint gondoltam: Krisztus-követő lettem! Rájöttem közben, hogy a keresztyén életben minden benne van, ami miatt kicsik és nagyok szeretjük a jó rajzfilmeket: szupererő, izgalmas kalandok, jó társaság, legyőzhetetlennek tűnő kíhívás, és azt mégis legyőző hősök, happy end. A valóság, amit a nagyok világtörténelemnek neveznek, a bibliát olvasó emberek pedig Isten terveként emlegetnek, tele van ilyen szuper-történetek feljegyzésével. Ami a legjobb, hogy ha figyelmesen nézzük az életnek nevezett legszuperebb rajzfilmet, rájövünk, hogy mi is ott vagyunk benne, rólunk is szólnak a történetek. Szóval: kalandra fel június 28-július 7 között. Egy kicsit mentsük meg a világot! ;)

Gáspár Botond a.k.a. Kiri vagyok és nagyon várom a találkozást veletek. Lelki megújulásom, az új kezdet nekem is Tóalmáson kezdődött, vágyam, hogy ne csak a legjobb táborotok következzen, hanem Jézus csodálatosan mutatkozzon be mindannyiotoknak. Férj, édesapa, lelkipásztor/misszionárius és freestyle kosaras vagyok, gyűjtöm a kosaras kártyákat és a kalandokat! #hála #youthministry #jesusiseverything

Sziasztok! A nevem Marton Teofil és nagy öröm számomra, hogy ezen a nyáron együtt lehetünk a táborban. Lelkipásztorként szolgálok, és különösen közel áll a szívemhez, amikor a Biblia történetei nem csak régi események maradnak, hanem élő valósággá válnak a mindennapjainkban. Hiszem, hogy Isten ma is ugyanúgy munkálkodik, mint a Biblia lapjain. Szeretem a fiatalokkal együtt felfedezni, hogy mit üzen nekünk Isten egy-egy történeten keresztül – akár Dávid bátorságáról, akár Jézus szeretetéről van szó. Számomra a tanítás nem csak beszéd, hanem közös utazás: kérdésekkel, nevetéssel, gondolkodással és imádsággal. Nagy bátorítást jelent nekem ez az ige: „ Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok.” (Jeremiás 29,11) Hiszem, hogy Istennek mindannyiunk életére személyes terve van, és ebben a táborban is szeretne megszólítani bennünket. Várom, hogy együtt tanuljunk, kérdezzünk, és közelebb kerüljünk Istenhez, mert vele az élet igazi kaland!

Őszintének lenni nehéz!

Főleg egy olyan világban, amikor mindenki a legjobbat, a legszebbet akarja mutatni magáról. Néha nehéz vállalnunk, hogy nem vagyunk tökéletesek, mert az sebezhetővé tesz minket, kevesebbek leszünk a baráti körünk szemében. Veszélyes felvállalni a hibáinkat, mert gyengének látszunk majd, talán vádolnak bennünket, vagy hátunk mögött kibeszélnek majd az emberek. Sokszor az a könnyebbik út, hogy mi is mutatunk, beállunk azoknak a sorába, akik menőnek látszanak és ha nagyon jól csináljuk, akkor még mi magunk is elhisszük, hogy igen, nagyon jók vagyunk! Istennek volt egy kedves embere, akiről maga is azt mondta, hogy „szívem szerint való férfiú”, mert helyén volt a szíve. Bátor volt, harcolni, de bátor volt őszintének lenni, ami talán a legnagyobb bátorságok egyike. Ez szeretnék lenni én is, egy hamis, megtévesztő, illúziókat keltő világban, Istennek egy őszinte embere. Remélem sikerül…

Egy olyan családban születtem, ahol Istenről nem beszéltünk, nem jártunk gyülekezetbe. 14 éves koromban a bátyámnak volt egy súlyos kerékpárbalesete, fejre állt, mint a Jancsi szög. Ekkor kezdtem el gondolkodni az élet értelmén, az elmúlásról és a lélekről. Rövid idő alatt az egész családom megtért és a Dávodi Baptista Gyülekezetben találtunk lelki otthonra. Egy olyan lelki kaland vette kezdetét, amit nem cserélnék el semmivel. Az életem legjobb döntését hoztam meg. Még mindig fiatalnak érzem magam, de a lelkem csomagolása a testem, ebben az évben tölti be az 50-en évet. Ez idő alatt az Úr Jézustól sokat tanultam, ami nagyon szívesen átadok a következő generációnak. A WOL táborba nagyon szívesen megyek, mivel a kisebbik fiam Sámuel oda jár Bibliaiskolába és folyamatosan hallom tőle a jobbnál jobb híreket. Kedves Fiatalok, ezt a mennyei élményt nektek is át kell élni, várunk titeket szeretettel!

Bacsó Benjámin vagyok – férj, három lány édesapja és egy úton lévő ember, akit az Istenbe vetett hite vezet nap mint nap. Lelkészként, tanárként és vezetőként nem az a célom, hogy kész válaszokat osszak vagy „felülről” beszéljek hozzátok. Sokkal inkább szeretnék társatok lenni az úton, és mellétek állni a kérdéseitekben. 

Hiszek a hiteles életben, a folyamatos tanulás örömében (nézd meg nyugodtan a Katalizátor podcast egyik epizódját) és abban a fegyelemben, amit a sport tanít nekünk – legyen szó a pályáról vagy a mindennapi küzdelmekről. Számomra a vezetés nem hatalom, hanem felelősség és szolgálat: veletek együtt szeretnék fejlődni, és minden nap tenni azért, hogy egy kicsit jobbá váljunk. Így, bármikor keressetek bizalommal, ha egy őszinte szóra, közös gondolkodásra, vagy csak egy kis bátorításra van szükségetek. Itt vagyok, és szívesen beszélgetek veletek!